A Szent Borbála Alapítvány története

Szent Borbála szobor részlet

A Szent Borbála Alapítványt 1992-ben alapítottuk 5 társammal. Az alapítók: Dr. Jáki Rezső, Németh László, Juhász András, Stuber György, Fecskés Zoltán, dr. Petrássy Miklós. A kuratórium elnökei dr. Petrássy Miklós, Vér László és Solymos Péter voltak. Az alapítvány kezdetben Szent Borbála Szobor Tatabányán nevet viselte.

Szent Borbála szobor TatabányánA hagyományok őrzését a múló idő hozza, amikor a visszatekintést, az elődök kincseinek továbbadását a hagyományőrzők kötelezettségnek tekintik. A bányász hagyományokkal való törődés is a bányászat – elfogadhatatlan – múlásával jelentkezett e sorok írójánál. A rendelkezésre álló hely a Szent Borbála Alapítvány tevékenységének csupán felsorolására ad lehetőséget.

A magyar bányászat megszűntetését soha el nem fogadtam, de az 1980-as évek közepétől ennek valósága előrevetült. Ettől az időtől kezdődően a bányász múlt bemutatása kötelezettséggé vált.

 

Jelentősebb hagyományőrző eseményeink:

Vándorkiállítás az erdélyi sóbányák bemutatásáról, tiltakozás a falurombolás elleni céllal – 1988.

Első Borbála-napi szentmise a budapesti városmajori templomban – 1989.

Szent Borbála Alapítvány létrehozása Tatabányán – 1992.

Szent Borbála tér elnevezése

Szent Borbála szobor felszentelése – 1994.

AulichTatabánya megyei Jogú Város közgyűlésében kezdeményezés a bányász sírok megóvására.

Kóta József út elnevezése

Városi védettség a lejtősakna bejárati portáljának megóvására

Az aradi 13 vértanú emlékparkjának létrehozása. Aulich Lajos bányász kapcsolatának megörökítése kopjafáján – 1997.

Bányász hősi emlékmű felállításának kezdeményezése – 1997.

A város címerének módosításának kezdeményezése a bányászat jelképének megjelenítésére – 1998.

56-os emlékmű21956-os emlékmű felállítása a bányász mártírok emlékére – 2005.

Dr. Gál István bányaigazgató mellszobrának állítása – 2006.

Szent Borbála szobor felújítása 2009.

56-os emlékmű felirat156-os emlékmű feirat2

 

A fenti, mindennapi hagyományt teremtő események közül kettőről részletesebben szólunk:

Első Borbála-napi szentmise a budapesti városmajori templomban – 1989.

városmajoritemplom11989-ben „az akkori öregek” az OMBKE kereteit felhasználva nyíltan is mertek ismét Borbála ünnepet tartani. Nagy öröm volt számomra, hogy ennek a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet vezérigazgatójaként magam is részese lehettem. Álljon tanuságként az ünnepség meghívója és programja:

“Az OMBKE Bányászati Szakosztály Bányásztörténeti Szakbizottsága és budapesti helyi szervezete 1989 december 4-én szent Borbála ünnepséget rendez, melyre családjával meghívjuk. Program: 16h – Ünnepélyes szentmise a Városmajori nagytemplomban, közreműködik a salgótarjáni Liszt Ferenc Kamarakórus, a Tapolcai Bauxitbánya Ifjúsági Fúvószenekara 18h – „Szent Borbála tisztelete a bányászatban” előadások a KBFI nagytermében. Megnyitó dr. Petrássy Miklós vezérigazgató, előadók Bilcher Erzsébet és Molnár László

Szűcs Imre Bányászati Szakosztály titkára               dr. Ebinger József Helyi szervezet titkára”

Felejthetetlen emléket jelent a szentmise a nagytemplomban, melyet Lampert Zoltán főtisztelendő celebrált. A ministránsok lengyel és magyar bányász díszegyenruhában voltak.

Lampert Zoltán szentbeszéde: „Minden kedves ittlévőnek kívánom szent Borbála közbenjárását és kívánok jószerencsét” Megrázó erejű volt a Bakonyi Bauxit Ifjúsági Fúvószenekar Handel Messias című oratórium előadása. A szentmisét követően az ünnepség a KBFI nagytermében folytatódott. Erről a Bányászati Lapok 1990. februári száma számolt be.: „Az ünnepség a Központi Bányászati és Fejlesztési Intézet székházában műsoros ülésszakkal folytatódott, ahol házigazdaként dr. Petrássy Miklós vezérigazgató köszöntötte a megjelent tagtársakat és hozzátartozóikat. Hatásos rövid köszöntőjében utalt arra, hogy a templomban is megmutatkozó összetartásra és az egységet teremtő egyéniségekre a magyar bányászat jövőjét fenyegető mai nehéz időkben fokozottan szükség van.”

Nagy öröm számomra, hogy a Szent Borbála napi bányász hagyomány megújulása a fenti eseménnyel vette kezdetét.

 

Szent Borbála szobor felszentelése – 1994.

A meghívó az alábbiakat tartalmazza:

“A Tatabányai Bányász Hagyományokért Alapítvány és a Szent Borbála Alapítvány szeretettel meghívja a tatabányai szénbányászat fennállásának 100. évfordulója tiszteletére felállított Szent Borbála szobor felavatására és a Borbála nap eseményeire.

A Borbála nap programja: 1994. december 4.  14.00 Szent Borbála tér: A szobor avatása, szentelése. Megemlékezést mond: dr. Csiszár István, dr. Petrássy Miklós. A szobrot felszenteli: dr. Takács Nándor Székesfehérvári római katolikus püspök.

Néhány mondat a megemlékező gondolataimból: “Ezzel a szoborral emlékezünk a múltra, a bányáinkra. Emlékezünk a vágatainkra, siklóinkra, ereszkéinkre, fejtéseinkre. Emlékezünk azokra a harcokra, melyeket az ember vívott a természet erőivel. Vízzel, tűzzel, sújtóléggel. Emlékezünk e szoborral azokra a hősökre, akik életüket adták 1919-ben majd 1956-ban. Bányász hősök ők. Emlékezünk a bányanyitásokra, emlékezünk a technikusokra, mérnökökre, akik híre messze túlhaladt e város határain. Büszkén mondhatom, világhírre tettek szert. Emlékezünk azokra, akik munka után már nem jöhettek fel. Üzen a szobor a jelennek: akik még a bányában dolgoznak, ne hagyják abba. Olyan hittel és akarattal dolgozzanak, ahogy elődeik tették. Emlékezünk és üzenünk a jelennek, a bányászember mer és tud büszkén ünnepelni. Üzenünk a jövőnek e szoborral, a földnek kincsei Istentől valók, és üzenjük azt is, e teremtés az ember számára történt. Üzenjük a tatabányai polgároknak, és a világon mindenkinek, Tatabányán vannak, voltak és lesznek bányászok!”

 

Így él tovább Tatabányán a Szent Borbála hagyomány:

Szent Borbála szobor a megyei kórházbanDecember 4-e, Szent Borbála napja Tatabánya Megyei Jogú Város hivatalos ünnepe lett. Ezen a napon ünnepi közgyűlés keretében adja át kitüntetéseit Tatabánya Önkormányzata. Évenként ünnepi szentmise a Szent István templomban. Évenkénti megemlékezés és gyertyagyújtás a Szent Borbála  szobornál. A megyei kórház Szent Borbála nevét vette fel.

Mindent, amit az alapítvány tenni tudott, közösségben tette. Örülök annak, hogy az eredményeket sokan tekintik magukénak, hiszen ez volt az igazi cél. Az alapítvány csupán keretet adott ezen tevékenységnek.

Az igazi hagyomány mindaz, amit a bányász múltunkból emlékeinkben őrzünk. Számomra a tatabányai feledhetetlen emlékű XII/a, XV/a, XV-ös aknák, a nagyegyházi bányaüzem szénmezői, de leginkább bányász társaim. Mindaz, amit a hagyományokon keresztül tettünk, Szent Borbála tisztelete, őértük való.

2010. május 12.

                                                    dr. Petrássy Miklós okl. bányamérnök